A Magyar Nemzeti Múzeum üvegnegatívjai

Üvegnegatívok digitalizálása a Phase One XF kamerájával és a Film Capture Stage kiegészítővel

A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeiben a felbecsülhetetlen értékű műtárgyak mellett található kétszobányi üvegnegatív is, melyek főként a tárgyak bekerülési állapotát, illetve az egykori kiállítási installációkat ábrázolják. Sok esetben ezek a felvételek a történelem viharaiban elkeveredett, megsemmisült értékekről az egyetlen megmaradt információnk, dokumentumunk.
Az üvegnegatívok egy további csoportját képezik azok a felvételek, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeumnak vételre felajánlott tárgyakról készültek. A műkereskedővel annak idején nem sikerült megállapodni, ezért csak lefotózták őket, de a gyűjteménybe végül nem kerültek be. Ezek a tárgyak azóta sem bukkantak fel semmilyen kiállításon, ismert gyűjteményben, pár kivételtől eltekintve: pl. két kora-népvándorlás kori, a fotók alapján beazonosítható tárgy a Dumbarton Oaks Collection-be, míg egy harmadik a British Museumba került.
A XX. szd. elején a MNM más múzeumok gyűjteményeinek tárgyait is fotóztatta szép számmal egy-egy kiállítás, vagy a szakmai közönségnek íródott könyv, tanulmány illusztrációjaként.
Az eredeti műtárgyaink mellett ezen üvegnegatívra készített fotóknak a megóvása is kiemelten fontos. Sürgős feladat az üveglemezek mielőbbi állományvédelmi digitalizálása, mert sok esetben akár évekbe is telhet, mire a forrás- és szakemberhiánnyal küzdő múzeumi restaurátor műhelyekbe kerülhetnek.
A 2017-es MuseumDigit konferencia időtartama alatt a Tripont CHS standján a tömeges digitalizálás bemutatása a Nemzeti Múzeum veszélyeztetett üvegnegatívjaival történt. A konferencia két napján mintegy 250 felvétel sikerült elektronikus formában állagvédelmi digitalizálással archiválni.
A fekete-fehér felvételek a 20. század első harmadában készültek, önmagukban is fontos emlékei a korabeli fotózási technikának. Jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum Adattára őrzi – több ezer másik üvegnegatívval együtt a 2017-2018-ban digitalizált műtárgyfotókat.
Az üvegnegatívokat „Pilot Projekt”-ként digitalizáltuk, ezzel a sürgős állagmegóvás mellett teszteltük a Tripont CHS Phase One eszközeit és előkészítettük a többi műtárgy esetleges jövőbeli digitalizációját.

Rövid válogatás a digitalizált üvegnegatívokból

N492 A Szeged-nagyszéksósi hun áldozati lelet csészéje a találás utáni összegyűrt állapotban

A Móra Ferenc Kincsásás halottal c. novellájában is megörökített hun kori áldozati leletből a Nemzeti Múzeumba került egy kis elektron csésze. A Kárpát-medencében több helyről ismerünk valamilyen szertartás során, máglyán elégetett fegyvereket, lószerszámot, bútorokat, edényeket, egyéb használati tárgyakat, viseleti elemeket (ruhát, övet) tartalmazó lelet együtteseket, melyek közül gazdagságában, rangban messze kiemelkedik a Nagyszéksóson talált. Feltehetően egy igen előkelő hun harcos halotti szertartásához kapcsolhatjuk, melyről képet kaphatunk Attila temetésének valódi, hiteles leírásából is. (Ehhez a szépirodalmat kedvelőknek ajánljuk Móra Ferenc másik, Leszámolás Attilával c. novelláját.) A csésze erősen megégve, összegyűrődve érkezett a múzeumba, eredeti, színes üvegberakása elpusztultak még a tűzben, talpának rovásfelirata épségben maradt. A Nemzeti Múzeum restaurátorai visszaállították a csésze alakját, ilyen formában látható a régészeti állandó kiállításon.

Az üvegnegatívon szereplő tárgy adatlapja a Magyar Nemzeti Múzeum Kincsei oldalon:
http://opac3.mnm.monguz.hu:32080/hu/record/-/record/MNMMUSEUM1131036 

Nagyszéksós – csésze rovásfelirattal a talpán (részlet)

N74 és N193 A hőgyészi hun üst oldalnézete és alja a restaurálás előtti állapotban

A hunok régészeti emlékei között fontosak az ázsiai eredetű, jellegzetes bronz üstök. Ezek általában sekély gödrökbe elásva, mindig megrongált állapotban kerülnek elő. Valamiféle lakoma, áldozati szertartás során főznek ezekben, majd az étkezés, máglya maradékával együtt ássák el, az egykori településeiktől távol, vagy azok legszélén. A Kapos folyó partján leltek rá Hőgyész és Regöly közt a képen látható edényre, melyhez hasonlók szép számmal ismertek a Kárpátoktól keletre elterülő sztyeppén. Eredeti, ép állapotát helyreállították, de ehhez külön kellett, az edények foltozásával foglalkozó „drótos tótot” keríteni, aki el tudta végezni a munkát, ami különösen nehéz feladatnak bizonyult a 19. század végi Pesten.

Az üvegnegatívon szereplő tárgy adatlapja a Magyar Nemzeti Múzeum Kincsei oldalon:
http://opac3.mnm.monguz.hu:32080/hu/record/-/record/MNMMUSEUM1127504

N366 és N290 5. századi kincslelet Szilágysomlyóról

Az üvegnegatívon szereplő tárgyak adatlapja a Magyar Nemzeti Múzeum Kincsei oldalon:
http://opac3.mnm.monguz.hu:32080/hu/record/-/record/MNMMUSEUM725243 (ónix fibula)

N288 és N293 A szilágysomlyói kincs egyik fibulájának elő- és hátoldala a restaurálás előtt

1891-ben Orbán Balázs, néprajzkutató egy Kolozsvárhoz közeli falubantöltve az éjszakát felfigyelt egy furcsa tárgyakból álló együttesre, amit szállásadója mutatott meg neki. A fehér réteg borította aranyak ügyében rögtön sürgönyzött is a Magyar Nemzeti Múzeum akkori főigazgatójának, hogy azonnal jöjjön el ő is, mert valami tényleg nagy lelet került elő.
Krumpli vetésekor fordult ki a földből három csésze, egy nagy ónixköves férfi ruhakapcsoló tű, és 10 pár női ruhát a két vállon összefogó ékszer (fibula) valamint egy eskükarika. A páratlan kincset a hun kor végén rejtették el, valószínűleg igen magas rangú germán előkelők (feltehetően a gepida király és családja) viseltéhez tartoztak az ékszerek. Maga a hely nem volt ismeretlen a régészek számára: Szilágysomlyón ugyanezen a telken, csaknem 1000 évvel korábban már egy szintén egyedülálló arany tárgy együttes látott napvilágot római emlékérmekkel, miniatűr szerszámokat, fegyvereket ábrázoló csüngőkkel ellátott aranylánccal. Ez az első kincs egyenesen a Habsburg császári kincstárba került, ma a bécsi Kunsthistorisches Museumban látható.
Az archív fotók a sokat javított és kiegészített tárgyak eredeti állapotát őrizték meg nekünk, sokat segítve az idei évben végzett, legújabb restaurálásukat, tisztításukat, mely során a korábbi műgyanta kiegészítések egy részét a fotók ismeretében el mertük távolítani, hogy a tárgyakon a használat, kopás, javítások nyomai újra láthatók és tanulmányozhatók legyenek.

Az üvegnegatívon szereplő tárgy adatlapja a Magyar Nemzeti Múzeum Kincsei oldalon:
http://opac3.mnm.monguz.hu:32080/hu/record/-/record/MNMMUSEUM979079

N200 (a kard felfüggesztő füle; N96 a teljes kard képe) A kunágotai avar kard

Kunágotán a 19. század közepén egy avar harcos sírját bolygatták meg, leleteit postán küldték be a múzeumba: egy bizánci mintájú aranyveretes fegyverövet, ezüst lószerszámdíszeket, ezüst pohár és korsó töredékeit, arany gyűrűt, fülbevalót, valamint egy kard arany díszeit. A kard vasát annak mérete miatt (1 méternél hosszabb volt), a posta rendes küldeményként nem vette fel, így nem jutott el a múzeumba. A kard markolatát és tokját borító arany lemezek egyedülállóak. Ezek a lemezek eredetileg egy bizánci ládikát borítottak, amit szétdarabolva használtak fel a feltehetően kizárólag a temetési szertartáshoz feldíszített fegyverhez.

Az üvegnegatívon szereplő tárgy adatlapja a Magyar Nemzeti Múzeum Kincsei oldalon:
http://opac3.mnm.monguz.hu:32080/hu/record/-/record/MNMMUSEUM1361581

N363 Nyugat-európai mintára készült 7. századi fegyveröv veretei az avar birodalom területéről

(ún. „Jankovich aranyak”)

Az arany veretek egy nyugati típusú fegyveröv részei voltak. Nemcsak azért érdekesek, mert a Nemzeti Múzeum egyik legkorábbi magját alkotó, a híres műgyűjtő, Jankovich Miklós 1836-ban megvásárolt gyűjteményéből származnak, hanem kiemelkedő példái annak a nomád típusú állam- és társadalom szerkezetnek, ami a 7. században az avarok birodalmában megfigyelhető. Az avar kaganátus területén (feltehetően a Dél-Dunántúlon) ismert legrangosabb férfi temetkezésből kerültek elő, ahol nyugati germán mintájú fegyverövvel temették el a harcost. A kölkedi temetők tanulsága mellett bizonyítja, hogy az avar uralom alatt egyes alávetett népcsoportok saját vezetőik alatt élhettek tovább, méghozzá megőrizve gazdagságukat és fegyverhasználati szokásaikat, valamint kiváló nyugati kapcsolataikat is a korabeli Európa germán államaival.

Az üvegnegatívon szereplő tárgy adatlapja a Magyar Nemzeti Múzeum Kincsei oldalon:
http://opac3.mnm.monguz.hu:32080/hu/record/-/record/MNMMUSEUM1361566